Önbizalom: Beszéljen, meséljen, hallgassuk meg gondolatait, elképzelésit, füllentéseit!

Figyelmesség, figyelni tudás: Ha mi szántunk elég időt és energiát (akár önmagunk megváltoztatása árán is) arra, hogy meghallgassuk, meghalljuk a gyermekünket, amikor hozzánk szól, amikor szeretné, hogy rá figyeljünk, ő is fog tudni figyelni! Ne feledjük a gyerekek utánzóművészek: Nem azt tanulják meg, amit mondunk nekik, hanem amit tőlünk látnak, tapasztalnak. Ha mi nem vagyunk figyelmesek, ők sem lesznek azok. Erre és sok más viselkedésformára igaz, hogy azért zavar minket a hibás viselkedése a gyermeknek, mert nem tudjuk kezelni. Íme egy sor a viselkedésformákról, tulajdonságokról és az azokat kialakító körülményekről (véleméynem szerint).

Optimista, vidám természetű gyermek: Ha valami nem túl kedvező dolog történik, hívjuk fel a figyelmét a szép, kellmese oldalára. Pl.: sok szülő már idejekorán kialakítja a gyermekben az esőtől való idegenkedést (megázunk, vizes lesz a hajunk, ruhánk, stb...) Persze van, amikor tényleg nem jó megázni, de alapvetően igyekezni kell még ilyenkor sem a dühünket kimutatni. Véleményem szerint életidegen és a gyerekre nézve sem túl szerencsés, ha azt tanulják meg, hogy a világ eseményeinek a zöme bosszantó. Eredményeként egy mindenért zsörtölődő, mindentől idegenkedő gyereket kapunk. Képzeljük csak el: milyen lesz felnőttként??

Kötelességtudat: A nagymamáknak és a kényszeresen jót akaró anyáknak szokásuk, hogy nem hagyják a gyereket negatív események megtapasztalásában. Sorolnék néhányat és elmondanám a hozzájuk fűződő gondolatomat.

• Vannak, akik azt hiszik, hogy ha a gyerek csak ül és mélázik, akkor rossz kedve van. Pedig lehet, hogy éppen gondolatokat rendezget, vagy elemez, vagy csak fantáziál. Ezek nagyon hasznos szellemi tapasztalatok. Igenis a gyereknek ez fontos dolga. Csak a sokat mélázó gyermek lesz nyugodt és koncentrálni képes felnőtt. Ha nem hagyjuk őket ebben az "unatkozásban", rosszat teszünk! Persze más dolog, ha a gyerek azért nem csinál semmit, mert mindentől elvették idejekorán a kedvét: "Ne fogd meg, mert összetöröd!" "Ne nyúlj hozzá, mert az csak anyáé!" "Ne piszkáld, mert még kicsi vagy hozzá!" Meggyőződésem, hogy kellő odafigyeléssel és türelemmel majdnem mindent meg lehet mutatni a gyereknek az ő képességeinek figyelembevételével... Ha pedig a gyermek sok dolgot megtanul akkor, amikor még van hozzá motivációja, akkor nem lesz unatkozó és ötlettelen, felnőttként pedig nem lesz tettvágyhiányos és ügyetlen.
• Vannak, akik meg akarják kímélni a gyermeket a házimunkától vagy általában a rendrakástól és hasonló egyszerű szükségszerű feladatoktól. Ismerek valakit, aki konkrétan megvet engem azért, mert a 3 és 6 éves gyerekemmel házimunkát végzünk együtt. Miért is? Mert a munka benne szerepel a szóban. Ma már a munkának pejoratív értelme van pont azon emberek fejében, akik nem tapasztalhatták meg, milyen is a munka, ha játékosan idejekorán bele van építve a hétköznapokba. A kislányom szeret teregetni és hajtogatni, a fiam szeret (bár nem mindig :-)) rendet tenni. Szeretnek törölgetni, cipőt tisztogatni. Így ívódik az életükbe, hogy a környezetükért szívesen tesznek. Ha meg is dícsérjük őket és felhívjuk a figyelmüket arra, hogy nézzék meg, milyen szépet csináltak, öröm lesz számukra mindenféle munka felnőtt korukra is.

Kitartás: Ha nem megy neki valami, nem adhatja fel, maximum segítünk vagy könnyítünk a feladaton. A segítséghez azonban ne szoktassuk hozzá.

Takarékosság: Gyűjtsünk pénzt, számolgassuk. Mutassuk meg neki mennyi fogy el, ha veszünk valamit.

Kreativitás: Előtte, kommentálva találjuk ki, hogy miből milyen játékot fogunk csinálni. Így természetes lesz számára a gondolkodás. Azonban az is fontos, hogy amikor valami furcsa ötlettel áll elő, hogy adjunk neki ezt meg azt, mert ilyet szeretne csinálni (aminek még ha semmi értelmét nem is látjuk) segítsük őt a támogatással. Meglátjuk előbb utóbb elképesztő ügyes találmányai lesznek…Ja és nem csak drága alapanyagokat használjunk, hanem otthon fellelhető bármit, akár kidobásra ítélt dolgokat is.

Kétkezi munka megbecsülése: A sok kézzel végzett tevékenység miatt meg is becsüli azt.

Az asszociációs érzék fejlesztése: Bárminek az ellenkezőjét, vagy megfelelőjét keressük. Ami nekünk is eszünkbe jut. Bíztassuk, hogy ő is találjon ki megfelelőt, vagy ellenkezőt.

Önállóság a konyhában: Hagyjuk, hogy segítkezzen nekünk a maga módján. Így otthonos lesz a konyhában és önálló. És még jól is főzhet idővel.

Műszaki érzék: Engedjük, hogy nézhesse, segíthessen a házi barkácsolásban. 

Megértés, segítőkészség: Ha nem akar segíteni, mondjuk rendet rakni. Ültessük le magunk mellé, kezdjünk rendet rakni és közben mondjuk, hogy " jaj de nehéz, senki sem segít nekem…" Fel fogja ajánlani a segítségét. Garantáltan!!

Beosztás, nem mohó: Nem kell mindent elhasználni, ami van, választani kell! Csak, ami szükséges!

Kisbaba iránti érzékenység: Arról mesélni sokat, hogy mire van szüksége, mit hogyan igényel a baba.

Veszteség elviselése: Ellopós társasjáték - szeretett emberrel szembeni veszteség tanulása. Általánosságban a társasjátékok megtaníthatnak veszíteni tudni. Játék közben utaljunk rá, amikor mi veszítünk, hogy mi sem omlunk össze. Mutassunk szomorú arcot játékosan, hogy lássa a gyermek, mi is bánatosak vagyunk, ha veszítünk, de mutassuk ki egy vállrándítással, hogy hamar túl lehet rajta esni, és újra és úrja megpróbálni.

Humorérzék: Tanítsuk meg nevetni akár magán is, és a világ dolgain. „Te jó ég” ha valamit elront és ezen kiakad. „Mindjárt újracsinálod, segítek…”

Rendszeretet, szeparálós gondolkodás: Gyöngyválogatás, apró dolgok hosszas válogatása—Képesség az oda nem illő dolgok eltávolítására, a nem egyformák, nem egymáshoz illők szétválasztására. Rossz érzések, gondolatok így éppen úgy kiszelektálódnak.

Állhatatosság az ötletek megvalósítására: Játék közben ötleteket ontani játék megtervezésére, megszervezésére, együtt játszásra. Így ő is fog kezdeményezni ötlet megvalósításokat: valamihez venni valamit, valamit tenni valamiért. Ebben erősen támogatnunk kell. Ha azonnal nem megy, mondjuk, hogy később megcsináljuk. JUSSON is eszünkbe! És mondjuk, hogy akkor most mit is szeretne tenni? Ha újra bele tudja élni magát, elkezdi megvalósítani, vagy ötletekkel szolgálni. Segítsük ebben kibontakozni, esetleg újabb ötleteket adhatunk. Később a terveit megvalósítani képes, nem csak „elméleti” embert kapunk :-)

Azok a gyerekek lesznek tett képtelenek, akiknek kezdeti szárnyalásait, ötleteit nem vették komolyan türelem, figyelem, fontosság érzésének hiányában, akik az ötleteik megvalósításában akadályozva voltak: nem engedték alkotni, nem kapott hozzá anyagot, vagy alkotásait nem értékelték jóra (mivel felnőtt mércével nézték alkotásait, nem pedig úgy, hogy ezek csak próbálkozások) vagy nem voltak türelmesek ügyességének fejlődésében (ha nem alkotott szépet, inkább nem hagyták alkotni). 

Nagyon magának való gyerek: Ha a gyerek túl sokat játszik magában, vagy van magára hagyva, nehezen lesz együttműködni, külső hatásokra gyorsan figyelni, reagálni képes. Túl sok igénye lesz a magányra. De ez nem feltétlenül jó dolog, hiszen közösségekben élünk.

Kifogásokat kereső ember: Aki mindig halogat dolgokat, annak olyan fajta nevelés áll a hátterében, hogy a szülő mindig valami kifogással kerülte ki, ha a gyermek szeretett volna valamit csinálni.

Képességhiányok okai:

Együttműködés hiánya, figyelmetlenség---Pici korában hosszú időre magára hagyott gyermek, aki hiába kérte anyát, apát, hogy ezt vagy ezt tegye vele együtt, maga is figyelmetlen lesz. Számára az válik természetessé, hiszen ezt kapta ő maga is, hogy nem kell figyeljünk egymás igényeire, nem kell hallgassunk a másikra, nem kell összehangoltan dolgozzunk. Az ilyen gyermek nem is érti, illetve igazságtalan követelésnek érzi, ha nagyobb korában elvárnák tőle, hogy figyelmes legyen, hogy hallgasson a szóra, vagy akarjon a szülővel időt együtt tölteni, stb...

Türelmetlenség: Állandóan sürgető, türelmetlen felnőtt (idegesen várakozó), állandóan sürgetett gyerekkort élt meg.

Elfogadhatatlan: Az az ember, aki gyermekkorában halmozottan el nem fogadott, meg nem hallgatott, lelki szükségleteiben ki nem elégített volt, az életében szinte minden dologgal szemben elutasítóvá, korlátozottá válik, szűkös keretek között mozgóvá válik, miközben környezetét megbénítja a folytonos kitörési késztetésével, s a rá gyakorolt korlátozással, meghallgatni nem tudásával.

Hisztiről: Az a gyerek hisztis, akivel következetlenül bánnak és a szülő "problémekezeléseiben" érezhető az érzelmi kiszolgáltatottság. Az hisztizik közönség előtt, aki tudja, hogy olyankor hamarabb engednek neki.    

Undok viselkedés a testvérrel szemben: Elutasító, mert ő elutasítást kapott, így a rá számító emberkén „gyakorolja” az elutasítást. Valójában megszokta a magányt, s most kiköveteli, hogy megkaphassa. Amint nyitunk felé, ő is nyitni fog a testvérhez. Okozhatja a testvérek ellenésgességét a szülők nyílt vagy felszín alatti rossz kapcsolata is.

Testvériesség kialakítása:

Nem kell mindenből kettőt (többet venni), hanem meg kell, tudjanak osztani dolgokat. Egyszer te egyszer én, felváltva csinálnak valamit. Játékban pedig az egyet neked-egyet nekem, vagy kiszámolós elv alapján lehet mókássá tenni az osztozást.

Házépítős játék: Kialakítja bennük a saját képességet az otthonteremtésre. Hagyjuk, hogy úgy és abból építsen, ami belőle jön (ha nem okoz kárt). Érdemes nyitottsággal szemlélni az építményt. Nagyon zárt „ház” esetében sejthetjük, hogy erősen félti belső érzéseit, elindult egy kérgesedési folyamat a sok lelkét ért védtelen ütéstől. Ezt a játékot felhasználhatjuk tompításra. Kopogjunk: bemehetek?—így megtanulhatja, hogy a külső hatások engedélyre is érkezhetnek. Testvér be nem engedése csak igazolhatja a feltételezést és azt, hogy szeretne többet külön lenni tőle, és többet szeretne nélküle velünk lenni.

Kertészkedés szeretete: Kis cserépbe ültessünk fűmagot, s bízzuk rá a locsolást, vágást! Saját szobavirág locsolgatása (mutassuk meg, milyen, ha szomjas) Kerti munkákba bevonás: ültetés, seprés, gyomlálás, gereblyézés. Ősszel nagyon jó móka a levelek összehúzása után ágynak használni az avart. :-)

Figyelmességről: Figyelmességet, körültekintést is csak úgy várhatunk a gyermektől, egyrészt, ha ezt tőlünk ő is megkapja, másrészt, ha megtanítjuk neki. Ha tenni kíván valamit, amivel a másik embert is befolyásolja, először kérdezze meg tőle, hogy mit szól hozzá? Pl.: felhangosíthatom a TV-t? Nagyobb hatás kedvéért esetleg várjuk meg, amíg ránk néz és a szemével is közli, mit szól az ötlethez.

Mitől lesz egy gyermek a családjáért odaadó: Ha gyermekkorában az érdeklődési körének megfelelő ténykedéseiben támogatják és elismerést kap érte. Ha szüleitől azt a mintát látja, hogy első körben a családjuk abszolút ideális hangulatáért ténykednek szívükből és nem csak a szükségleteik kielégítéséért tesznek. Ellenkező esetben hajlamos lehet felnőtt korában nem a családjában akarni kiélni az elmaradásait.

Nyugodt gyerek: Kétféle gyerek van, aki nyugton tud maradni. Az egyik a megtört, betört. Valójában nem nyugodt, hiszen nem tehetett meg sok mindent, amit szeretett volna, csak már feladta a próbálkozást. A másik az elégedett, valójában is nyugodt. Ami késztetése van, abban hagyják kibontakozni, így alapjában véve elégedett.

Munka szeretete: Vonjuk be a kicsi gyermeket a munkába játékosan, izgalmasan. Kicsit tovább fog tartani elvégezni, de legalább a gyermek sem marad magára és nagyon fog örülni, hogy nagyos dologban részt vehet. Fontosnak fogja érezni magát. Miközben kialakul benne a munka szeretete, mivel valójában kellemes játékként ismerkedett meg vele. Had legyen számára „Játék az élet!”

Kitartásról: Gyűjtsünk valamit!

Együttműködés: Ha a család (mienk, övé) dolgaiban együttműködni akaró és képes embert szeretnénk, engedjük, csináljuk vele együtt a dolgunkat.

Érzéseit, gondolatait vissza nem fojtó (nem mártír) ember: Magát indulat nélkül is kifejezni képes ember, akit gyerekkorában meghallgatnak minden nézetéről, gondolatáról, még ha azok furcsák is.

Hibáiból tanulni képes, más és önmaga hibáin nem dühöngő ember: Akit gyerekkorában nem megszidtak, ha valamit nem csinált tökéletesen, vagy elrontott, vagy netén sírt ezen, hanem vigaszt kapott. Ez után megbeszélték vele szép nyugodtan, hogy mit tett rosszul, s hogyan lehetne, vagy kéne javítani. Dupla haszon, mert kapott megértést tőlünk és kapunk mi bizalmat tőle, valamint a probléma megoldásában is hatékonyabb lesz.

Ellenkező esetben hibázáskor dühöngeni, szorongani, mentegetőzni fog esetleg elkendőzni próbálni a hibát (elkerülendő a negatív külső reakciót), amiből gyermek esetén még nagyobb baj születhet (a dugdosás miatt). Így ha nem akarjuk a gyermeket nagy bajba, netán hazugságba sodorni, legyünk toleránsak tetteivel, érzéseivel kapcsolatban! Különben állandó szorongásba, félelembe (emiatt deviáns viselkedésbe, alvási zavarokba) kényszerítjük a rá váró megszidás lehetősége miatt.

A bocsánatkérésről: Az a gyermek, aki gyerekkorában sosem érezte, hogy mellőzöttségéért, tőle el nem várható dolgokban való megszidásért, stb… bocsánatkérést kaphat, az a felnőttként sem fog akarni ilyenekért bocsánatot kérni. Ha tárgyi dolgokkal kompenzálták, akkor ő is ilyenekkel fog kedveskedni esetleges bűntudat esetén.

Sok tartalmasan kitöltött idő otthon családi légkörben: keresni a családi életben fogja a helyét. Figyelmes és odaadó.

Sok unatkozós, magára hagyott idő: tervek megvalósításának igénye. Kötöttség nem viselése otthoni dolgokban. Figyelmetlen, összehangolódásra alkalmatlan.

Fontos gondolatok röviden:

•  A gyerekek mozgás és tettigényeit tekintve véleményem szerint két fő hibát lehet elkövetni:

1. Türelem, idő, lelki erőforrás, útmutatás hiánya, rossz kedélyállapot, fizikai féltés, ruházatért való aggódás, emberi sznobság, stb... okán a gyereket nem hagyják és támogatják ötletei, késztetési megvalósítására, nyilván adott keretek között. Az ilyen gyermekben nem tud kibontakozni minden, vagy nagyon sok képesség. Amiktől később lépés és tettképtelen lesz. Később erről még bővebben írnék, hiszen alapjaiban itt érzem a legnagyobb elcsúszást a nevelésekben és a felnövő nemzedékek lelki és fizikai lehetőségeiben.

2. Idő, türelem, szellemi erőforrás hiányában a gyermek túl nagy mozgásteret kap, ami szertelenné, kontrollálatlanná, rendszertelenné teszi. Ez éppen olyan káros, hiszen a megzabolálatlan gyermeki erő hatalmas, amivel ő maga sem tud mit kezdeni és felnőttként is nehezen fog tudni energiát hatékonyan beosztani, pihenni. 

• Vicceljünk, nevessünk sok dolgon!
•  Ha eltervezünk valamit, amit meg kell, vagy szeretnénk csinálni csemeténkkel, de ő ellenáll. Ha valamit meg kell csinálni, abba ne engedjünk beleszólást. Ha nem szükségszerű dologról van szó, akkor viszont hagyjuk hogy néha ő is döntsön. Így őrizhetjük meg, hogy önálló elképzeléseiért kiállni képes legyen, ugyanakkor tisztelje a szabályokat és rendszerben tudjon élni. Amikor nem dönthet, de nagyon mást szeretne, akkor sem szükségszerű letörni a kedvét. Mondjuk, hogy oké, de most ezt kell megtegyük. Ne erőszakoljuk meg, csináljunk kedvet hozzá! Tegyük számára érdekes feladattá, játékká. Az ő elképzeésében pedig támogassuk meg, beszéljünk arról is, hogy hogyan és mikor fogjuk tudni megvalósítani, így bízni is fog bennünk, hogy az is fontos nekünk, amit ő szeretne.
• Puszilgassuk, becézgessük, öleljük magunkhoz gyakran. Nagyobb korában is ölbe kaphatjuk, mintha kicsi baba lenne. Tetszeni fog neki. Meséljünk neki babakori szokásairól, kedves eseményekről. Nézegessük együtt régebbi fotóit!
• Amikor a kicsit éppen szoktatjuk az óvodába, vagy akár a nagyobb gyerek olyan időszakát éli, amikor egyszerűen nem akar reggel készülődni, vagy elindulni, avagy az óvodában maradni, sokat segítenek a következő praktikák. Először azonban leírnám, hogy álatlánosan honnan eredhet a probléma. (nem feltétlenül, de pici gyerekeknél nagy százalékban innen) Reggel sok a dolgunk, egyre csak azon jár az agyunk, hogy időben el kell készítsük magunkat és a gyerekeket. A gyerek azt érzékeli, hogy feszültek, idegesek vagyunk. És valójában ezzel van vagy lehet a baja. Egy óvodás korú gyereknél ehhez hozzáadódik, hogy e mögé a hangulat mögé képzel vagy társít negatív érzéseket: "nem kellek anyának" Végül is ez sem véletlen, hiszen, ha belegondolunk maga a feszültség amiatt van bennünk, hogy nem tudjuk ügyesen megoldani az indulást, ergo, ha a gyerekkel nem lenne gond, vagy nem is lenne, akkor nem lennénk feszültek, vagy nem ennyire. Ne felejtsük el: a gyerek érzékeny pici műszer, aki minden apró eltérésre reagál.

Szánjunk legalább fél, de inkább egy órát a reggeli ébredezésnek, készülődésnek, indulásnak. Mi magunk készüljünk el előbb, hogy amikor a gyerek felkel, már csak velük foglalkozhassunk.

Mondjuk el nekik, hogy anya azért megy el az óvodából, hogy tudjon pénzt keresni, hogy tudjon venni lufit, ételt, stb... ÉS hogy legyen mihez kösse a gyermek, óvoda után adjuk oda neki az említett lufit. Hiteles lesz, amit mondunk és valójában úgyis ez a helyzet. Aki szeretné, hogy a gyerekben ne az a kép alakuljon ki a nőideáról, hogy anya is pénzt kell keressen, akkor mondjuk el, hogy azért megy el anya, mert rendet kell tenni, takarítani, főzni, hogy amikor ők hazajönnek, akkor tudjon velük foglalkozni. És erre is szerezzünk kézzelfogható eredményt, igenis óvoda után szenteljünk nekik az időnkből néhányszor negyed-fél órát, amikor csak rájuk figyelünk.

• Ha a családi viszonyok nagyon zűrösek, az a gyermekben szorongást idéz elő és számos viselkedészavar oka (kezdve az apró jelentéktelenektől a komolyabbakig). Kivédeni talán nem tudjuki a néha szükségszerű mélypontokat, de nem árt ha a gyermek minél kevesebb időt tölt el ezekben a helyzetekben. Vagy ha nem kivédhető azzal, hogy a figyelmét másra irányítjuk, akkor próbáljunk neki az otthonon kívül foglalkozásokat, barátokat, sportköröket beütemezni heti, esetleg napi rendszerességgel. Egyrészt ez élményt ad neki és biztonságérzetet, hogy bár otthon vannak rossz dolgok, de nem minden rossz. Ezek támpontok is és általuk motivált is lesz, hogy sportoljon, vagy valamilyen tevékenységet vállaljon. A valamilyen hobbynak élő gyermek ettől is kiegyensúlyozottabb a társainál. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés