Ha  elölről  kezdhetném  gyermekem  nevelését  (Diane  Loomans)

Ha elölről kezdhetném gyermekem nevelését
Mutató újammal inkább festenék, nem fenyegetnék.
A hibák helyett inkább a jó hangulatra figyelnék.
Szemem nem az órát lesné, inkább őt keresné.
Nem akarnék mindent tudni, de tudnék jobban törődni.
Többet kirándulnék, s még több sárkányt eregetnék.
Nem játszanám a komolyat, s a játékot sem venném komolyan.
Még több réten bóklásznék, s ezernyi csillagot bámulnék.
Kevesebbet ráncigálnám, inkább többször a karomba zárnám.
Nagyobb engedékenység venné át a szigor helyét.
Az alap lenne az önbecsülés, arra épülne a nevelés.
Kevesebb szó esne a hatalom szeretetéről, s több a szeretet hatalmáról.

Gyerekek  nevében

Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék!
Játssz velem úgy, mintha gyerek lennél!
Bízz bennem, adj feladatot,
Majd meglátod, milyen ügyes vagyok!
Dicsérj meg, ha megérdemlem,
Igazságtalansággal ne büntess engem!
Ha úgy érzem, teher vagyok neked,
Boldogtalan leszek, rossz gyerek.
Ha a bolt minden játékát elém rakod, mit ér, ha önmagad helyett adod?
Játssz velem, mintha gyerek lennél, Beszélj velem, mintha felnőtt lennék!
Ami nekem fontos, vedd komolyan!
Csak akkor szólj rám, ha komoly oka van!
Ne tiltsd meg, amit meg kell tennem,
A világot kell felfedeznem!

Lelkük  a  holnap  házában  lakik    (Rahil  Gibran)

Gyermekeid nem a tieid,
Általad érkeznek ide, de nem tőled.
Jóllehet nálad vannak, de nem rendelkezel velük, mint tulajdonaiddal.
Csak szereteted adhatod nekik, gondolataidat nem,
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek hajlékot adhatsz, de lelküknek nem,
Mert lelkük a holnap házában lakik,
Melyet nem látogathatsz meg még álmaidban sem.
Megkísérelheted ugyan, hogy velük azonos légy,
És őket azonossá tedd magaddal.
De az élet nem megy visszafelé,
És nem áll meg a tegnapnál.
Te vagy az íj,
Mely gyermekeidet, mint élő nyilakat a jövőbe röpíti.
Trish  Kuffner
A gyereknevelés irdatlan feladat, amely bár hatalmas munkát igényel, mégsem kell
(és nem is szabad) minden erőnket és időnket az óvodáskorú gyermek szükségleteinek
kielégítésére áldozni. Nem csak rá, hanem magunkra is figyeljünk, hiszen a mi
kiegyensúlyozottságunktól, figyelmességünktől is függ, hogyan éli meg csemeténk a
gyerekkort, hogyan fog rá később emlékezni.

Szép feladat elősegíteni egy ember önálló személyiségének fejlődését, ám nem kisebb
munka az sem, hogy eközben megőrizzük a sajátunkat.
 

Ők  Ma  gyerekek  
(Gondolatok  a  rohanó  élet  közepette)

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap lehet
hogy már nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.

Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok,
amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,
évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,
akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,
és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek
a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyekből, és amelyekre a felnőtt élet épül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.