Ha nagyon rosszat csinál a gyermek

A régi sarokba állítás csodákat tett. Azt mondták: büntetés. Én ezt a szót nem szeretem, nem találom jónak. Azonban véleményem szerint az elmélet, hogy a gyermek egyedül legyen  a gondolataival, amikor helytelent tesz (netán ismétlődően), nagyon is hasznos dolog. Részemről az egyik kényelmes fotelunkat kineveztem elmélkedőszéknek, ahová bekísérem, beültetem a csemetéimet, ha egymással, vagy általánosan valami helytelent, bosszantót  tesznek. Kezdetben üljünk velük szemben, később magukra hagyhatjuk. Ekkor leszögezem, hogy csak akkor jöhetnek ki, ha megnyugszanak... Néhány perc elteltével teljesen rendezett hangulattal és hozzáállással maguktól kijönnek onnan. Ha nem, pár perc elteltével hozzuk ki mi magunk. Ilyenkor nyugodt hangulatban el fogja mondani, mi is volt a baja (magától, vagy kérdezzük meg tőle szép kedvesen). Vegyük komolyan, amit mond! Ne felejtsük el, ő egy pici ember önálló érzésekkel, gondolatokkal, s bizony a legtöbb esetben azért "hisztizik", mert valamiről megfeledkeztünk vele kapcsolatban és másképp már nem tud ennek hangot adni. Hagyjunk időt neki, hogy lehiggadjon, de főként magunknak lehetőséget, hogy számba vegyük, mit is hiányolhat. Ez a mi felelősségünk. Mi akartunk anyukák lenni, s ők be is hajtják rajtunk, hogy anyukásak legyünk, azaz: körültekintőek, figyelmesek.