Ne legyen tabu, ha anya fáradt, vagy rosszkedvű, netán nagyon szomorú! A gyerekek úgyis érzik (nincs is jobb dolguk, hiszen ránk vannak utalva), hogy valami nincs rendben. Ha nem mondjuk ki, csak látszik arcunkon, vagy érződik viselkedésünkön, a gyerek félni fog az ismeretlen, értelmezhetetlen hangulattól, mivel negatív és nem kapott hozzá instrukciót.Ha elmondjuk neki, hogy valami bánt, vagy fáj, egyrészt kissé megkönnyebbülünk. Azonban semmi esetre és értelemben ne terheljük felelősséggel ez ügyben, csak szimplán információként mondjuk el, hogy valami nincs rendben, esetleg egyszerűen az okot is megmagyarázhatjuk. Ettől a gyermek érzelmi gazdagsága csak nő, hiszen a szeme előtt válik értelmezhetővé és lekövethetővé egy negatív esemény és hatása. Ettől nem lesz baja, hiszen egy gyerek is láthatja az élet apróbb nehézségeit, nem kell rózsaszínű legyen a világ, hiszen nem is az. Másrészt elmúlik a félelme, hiszen a gyerekek többnyire az ismeretlentől félnek. Persze ha nagyon aggódva és nem körültekintően beszélünk a problémáról, azzal újabb okot adunk neki a félelemre, hiszen azt fogja érzékelni, hogy anyát fenyegeti valami és fél, és ettől ő fog félteni minket. És mivel az ő biztonsága tőlünk függ, így a mi bizonytalanságunk elveszi a biztonság érzését.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
