Amikor dühösek vagyunk

Viselkedésmintáink többnyire tanultak. Mind az előnyösek, mind a nem túl szépek. Ha ez utóbbitól szeretnénk megkímélni felnövő emberkéinket, most kell megtanuljunk haragot, dühöt kultúráltan levezetni, hogy majd ők is így járjanak el életük nehéz időszakaiban.

A kis emberke számtalan dolgot tesz, amiből néha egy is elég kis tűrőképességű (akivel a szülei nagyon nem voltak elnézőek) szülő határainak átlépésére. De "határtalan" türelmű szölő is kiborulhat egy fáradt, túlterhelt napon. Ilyenkor hajlamosak vagyunk  csúnyán, vagy csúnyát mondani.

Szoktathatjuk magunkat néhány vicces szófordulathoz, így már a düh kialakulásakor eszünkbe jut és eleve tompul a harag. Pl.: Azt a hótyonfitty mindenit. Máskülönben előfordulhat, hogy néha olyat mondanánk, ami nyomdafestéket sem tűr

Ettől függetlenül a néha megemelt hang jótékony hatású tud lenni, hogy tudja a gyermek: nálunk is van határ. De a felgyülemlett feszültségnek ne ő legyen a villámhárítója. Annyi szidalmat kapjon, ami őt "megilleti".